Ardabil - a hegyek közé zárt szultánváros

Valamivel sötétedés előtt elindultam Teherán Azadi (Szabadság) terén található autóbszállomásra. Azért döntöttünk így, mivel ezt találtuk a legbiztonságosabb lehetőségnek, hogy eljussak az azeri határ mellé.Szomorú búcsú volt barátomtól. Bár nagyon szeretnék visszatérni még Teheránba, de úgy érzem erre a térség egyre súlyosbodó politikai helyzete nem igen ad esélyt. Így elindultam egy közel velem egyidős autóbusszal az ország észak-nyugati felébe, az Azerbaijannal szomszédos Ardabil tartomány felé. Ardabil városát, ha már mindenképpen ott van a határ közelében – csak nem fogom kihagyni, gondoltam – és nem bántam meg. A közel kilenc órás út nagy része csendesen telt el. Csak a végén jött egy kis kellemetlen szerpentines szakasz - és annak ellenére, hogy az egyenes autópálya részen az autóbusz sofőre viszonylag normális stilusban vezette a degeszre tömött autóbuszt, a szerpentinekhez érve előjött belőle a török virtus. Kapkodta a kormányt, őrült sebességgel vette be a hajtű kanyarokat, mindeközben telefonon orditoztott valakinek és... cigarettázott. Igazi kis „török Napoleon” vette a kezébe az életemet és én hátul mint a fába szorult féreg... na hadd ne mondjam, milyen jó érzés volt. Valami ilyesmi ikszpiriensz miatt gyűlöltem meg a repülőgépet is (egy alkalommal a pilóta igen igen kapkodta le-fel a kormányt...). Alighogy megérkeztünk Ardabilba, jöhetett a sajt-friss kenyér-méz-tejfölből álló reggeli és a finom török kávé, amelyet senki ezen a világon olyan izletesre nem készit el mint török barátaink. Levelezőtársam szólt, hogy órái lesznek a helyi egyetemen, így elhatároztam - amiért ide jöttem azt meg is fogom látogatni. A Világörökség részét képező Sheikh Safi ad-Din Mecset a hajdanán fél Ázsiát uraló szeldzsuk szultánok székvárosának központi mecsete volt, majd az azt követő szafavid és abbaszida dinasztiák továbbépittették azokat az épületeket amelyeknek ma csodájára jár a Világ. Az iszlám világ Sagrada Familiája - így is nevezhetnénk a közel négyszáz évvel ezelőtt épült mecsetegyüttest. Kivülről nem tulajdonitottam nagy jelentőséget neki, de ahogy beléptem a lélegzetem is elállt. A Sheikh Safi ad-Din maga az iszlám épitészet barokk csodája. A XVI-XVIII század között épitett és folyamatosan csinositott mecsetkomplexumra nagy hatással volt az európai barokk és rokokó épitészet - köszönhetően annak, hogy mind a szafavid mind az abbaszid uralkodók komoly diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat ápoltak a korabeli Németalfölddel és Franciaországgal. A helyiek azt mondják, hogy ez a legszebb alkotása egy olyan kornak, amikor az iszlám még alkotott és nem rombolt. A mecset arannyal festett oldalmennyezetei, valamint a berakásos téglaablakok rendszere sajátos hangulatot kölcsönöz a csodálatos épületegyüttesnek. Barátaim szerint a szafavid és abbaszida dinasztiák azért ide alkották a legpompásabb remekművet, mivel mindkét dinasztia nagy elődjének tartotta Sadr al-Din Musa szeldzsuk sejket. Arra viszont, hogy miért van annyi tulipán, rózsa, fülemüle motivum az égetett festett csempéken, a válasz egyszerű: a térséget ezer éve török ajkú népek lakják, akik hozták magukkal sajátos szimbolumvilágukat Belső Ázsiából. A mecset lenyügőző formái, festett és égetett csempeberakásai, aranyozott faldiszei miatt vált egyik azon mecsetté, amely a legértékesebb a török épitészetben.Sajnos a pár évvel ezelőtti földrengés igen megrongálta a belső kupolacsarnok mennyezetét, valamint telejesen összedöntötte a mecset körül hajdanán épült kereskedővárost. A valamikor Ardabil a Dél-Kaukázus vidékének legnagyobb városa volt. Ez volt az örmény és észak-európai kereskedőkaravánok egyik kedvenc pihenőhelye, korániskolája és egyeteme közel ezerszáz éves múltra tekint vissza. Egy olyan korra, amikor orvosok hada indult innen a messzi Kambalikba, hogy a nagy Dzsingiszt, minden mongolok kánját megvizsgálják. Egy kicsit a középkorban éreztem magam ma délelőtt a mecsetben - egy olyan korban, amelynek a legtöbb épitett öröksége ma már a háborúk és fegyveres viszályok között eltűnt. A főterén található parkban pihentem egy rövidet a hosszú kalandos éjszaka és az élménydús délelőtt után. Vigyázott rám és a csomagomra az a idős török boltos, aki miközben törökmézes tésztát készitett, mosolyogva emlegette: a magyar az testvér.